Szilveszter
Szilveszter. Egy olyan nap amikor az új évet ünnepeljük. Ez a nap sem másabb mint a többi, csak mi hisszük annak.Vannak aki bulizni mennek,leisszák magukat,lefekszenek idegen emberekkel. Ők ezzel ünneplik az újév kezdetet. Vannak olyanok is aki otthon ülnek könyvet olvasnak, Tv-t néznek vagy épp a családjukkal varjak,hogy éjfélt üssön az óra.
Sokan hiszik azt,hogy Roxan élete csodalatos,hisz mindent megkap,barátai vannak és meg sorolhatnám. Mindenki félre ismeri. Lehet,hogy mindene megvan, de ő csak egyetlen egy dologra vágyik, szeretetre.
18.30 van. Roxan szülei pár perce indultak el ismerőseikhez megünnepelni az újévet. A lány mar megint egyedül van otthon. Miért csináljak ezt vele a szülei? Miért nincsenek vele ilyenkor?Roxy kikelt az ágyából és lement a konyhába. Melegség töltötte el mikor meglátta a melyen szunyókáló kölyökkutyát. Nem félt a fel-fel robbanó tűzijátékoktól, nyugodt volt. Roxan arra eszmélt fel,hogy csorog a telefonja.Azt remélte, valaki el akarja hívni egy kisebb partira.Annyira kétségbe volt esve,hogy akárhova hívnák elmenne. Mire odaért a telefonhoz a készülék elhallgatott, a hangposta jelentkezett. Amint meghallotta barátnője hangját szíve gyorsabban kezdett dobogni. Kicsit csalódott ,a lány csak Boldog Újévet kívánt neki. Hat csak ennyit jelentett volna neki? Azt tervezgettek mar hónapokkal ezelőtt, hogy csokit esznek és filmet néznek december 31-én. De valami megváltozott. . Valamiért a lány távolság tartó volt vele és olyan dolgokat vágott a Roxan fejéhez amiktől a lány még inkább a szakadék szelére került. Nem volt elég az, hogy Josh szakított vele, meg barátnőjenek is mely sebet kellett ejteni rajta.
Majdnem éjfél. Roxan az ágyába sír. Nem hívta senki sehova.Azok az emberek akiket fontosnak hitt,-szép szóval-, le se szarjak. Pedig nagyon bizonygattak, mennyire szeretik . Egyikük sem jött el hozza vagy hívta el magával. A lány úgy erezte senkije nincs ezen a világon, senki sem szereti. Hogy is szeretnének egy ilyen roncsot? O csak egy csúnya dagadt lány akinek sosem lesz férje és családja. Hányszor mondta mar neki az anyja.O csak egy kolonc a nyakukon. Soha senkinek nem kellett. Vele senki nem játszott az oviban és az iskolában is mindig csúfoltak csak mert ő inkább olvasott.
1.30. Roxan nem bírja mar tovább. Kinn meg mindig lehet hallani a tűzijátékok robbanó hangját. Kinéz az ablakon. Gyönyörű a fényjáték. Sosem látott szebbet.Kinyitja az ablakot, kilep a tetőre. Gyönyörködik a színes bombákba. Elragadja őt.
Mar tudja mit akar. Szárnyalni szeretne a színes égen a csillagok közt . Nem akar többet itt maradni elakar tűnni. Remélve,hogy ahova jut sokkal jobb lesz neki, szeretni, becsülni fogjak. Csak egy lepés és szárnyalhat.Csak egy lepés és többe nem kell anyja szidását hallgatni.
Megtette.Megtette azt az egy lepést és most szárnyal mosollyal az arcán.Igazi mosollyal az arcán. Végre ő is szabad lehet.
